(Hétfő)

Mihez kezdjen az ember magával egy rosszul kezdődő hétfői napon, amikor semmi sem képes kijózanítani a szétáradó világvége hangulatból? Mihez kezdjen, hiszen minden, ami a múlt héten és azelőtt értelmet adott a létezésnek hétfőre megsemmisült, szertefoszlott, köddé vált. Hirtelen nincs értelme semminek, elegem van. Nem érdekel semmi és senki, hagyjatok békén vagy inkább foglalkozzatok csak velem mindig, de igazából tök mindegy. Ma semmi sem jó, és nem akarok semmit.

Nem akarok felnőni, sem gyerek lenni, sem férjhez menni, és gyereket sem akarok. És most már szerelmes sem akarok lenni egyik énekesbe sem, mert tisztában vagyok vele: soha sem fogok összejönni Robbie Williams-szel, sőt még Brian Molko-val sem. Hétfőn ráadásul még Megasztár sincs, amit várni lehetne. Vagyis... várni azt lehet... Nini, egy apró kis csillag a nihil sötét éjszakájában.

(Kedd)

Fú, holnap jön az a rész, amelyikben a Bakács elrontotta a nyertes fiú nevét, és ezért újra kellett venni az eredményhirdetést. Mekkora ciki. Az tuti, hogy két srác nevét keveri majd össze, de vajon melyikét? Jaj, úgy izgulok, csak nehogy a kedvencemet ejtsék ki ilyen kegyetlenül. Nenene.

Kíváncsi vagyok, kik lesznek még ebben a részben. A Tóth Vera húga is most lesz vagy majd csak később. Állítólag a harmadik elődöntőre elég kemény mezőny jött össze. Csak a kedvencem jusson tovább, a Dani, a Torres Dani azzal a jó kis Manu Chao dallal, vagy tőlem magyar is énekelhet, csak legyen nagyon ügyes!

(Szerda Reggel)

Végre Szerda! Ki se nyitom a szemem, de már kérdik tőlem, láttam-e kik lesznek ma este. Nem, még nem néztem meg. Így hát gyorsan fel a netre, klikk-klakk-klikk, előzetes, névsor, és a három videó: Felkészülés... Vigyázz, Rajt. Basszus, a Dani nem ma lesz. Hatalmas megkönnyebbülés. Mindenkinek mail: nem a Dani az áldozat a névcserélős Bakács-bakiban. Huuhh. Akkor még van esélye.

Viszont akkor meg lehet, hogy a Tóth Vera húgával lesz... Ajajaj. Eggyel kevesebb esély. Valahogy mindenki számára egyértelmű, hogy Gabi helyet fog kiharcolni magának a döntőbe. Mindegy, csak a másik Ő legyen. Szóval akkor nézzük a mai listát. Nekem csak a macikirályfi ismerős. Kérdem szakértőtársamat, neki dereng-e valaki más is a selejtezőből? Hát az elefántos-gitáros lány, jön a válasz. Az meg ki? Hát "akinél a tér kiürült, mikor abbahagyta." Gondolkodom és nem tudom. Biztos azért maradt ki, mert a sorban épp eggyel előzte meg az, "aki a zsűri előtt térdelt gitárjával." Azt már rongyosra hallgattam...

Amúgy tényleg ügyes az elefántos lány, kedves és mosolygós, ráadásul a dal is aranyos. Saját gyártmány. Akkor este neki szurkolok. Akkor sokkal izgalmasabb az adás, ha van kiért izgulni. A múltkor Palcsó Tamásért szorítottam. Az egyik leghatásosabb bemutatkozónak tartom: meglepő hangja van, ráadásul szerény és még capoeirázik is. Pierrotnak még a Jimmy Cliff-et is megtanulta. Kit érdekel, hogy úgy mozog a színpadon, ahogy. Szerintem tökéletes volt. Érzésre. Ha a zsűri rám hallgat, biztos nemcsak vigaszágas lett volna. De ennek is örülök azért.

Visszatérve az elefántos-lányra: remélem valami másik számmal fog jönni, amivel megmutathatja: bármilyen műfajban megállja a helyét. Vajon ő lesz a Megasztár2 Schmidt Verája? Vagy lehet, hogy ezúttal még annyira sem fog egyezni a véleményünk a zsűrivel, mint a múltkor? Meglátjuk.

(Szerda Este *)

Vége a Will és Grace-nek, kezdődik a hét fénypontja. Jobban mondva: csillaga. Jön a tíz versenyző, fiúk-lányok egymás után vegyesen. Jobb és felejthetőbb előadások, bár az igazat megvallva silányan gyatra dalt nem lehetett hallani. Nüanszokon múlnak már itt a dolgok: milyen színű és fazonú az énekes ruhája (az a zöld az tényleg szörnyű volt!), hányat lépett előre vagy hátra, merre döntötte a törzsét ebben vagy abban a pillanatban, náthás-e éppen az illető, szuvenírjeivel, mikrofonjával (a lemezszerződésre érett Botos Tamás) vagy inkább a kutyájával akarta megmutatni magát a rövid bemutatkozó filmben...

Sorolhatnánk a tovább, idegesítő részletességig az apróságokat, melyek csak első pillanatra tűnnek lényegtelennek és szőrszálhasogatónak. A sok arc, a sok vélemény és előadás között akkor jöttem rá a zsűri fő csapásirányára, amikor kihirdették a harmadik elődöntő nyerteseit. Ez volt az az ominózus "tévesztős kihirdetés", ami előtt a zsűri legalább másfél óráig tanácskozott.

A két továbbjutó közül érzéseim szerint az egyik felől nem sok kétség volt. Meglepetésemre Bartók Eszterben egyet értettünk a zsűrivel. Pedig féltettem nagyon, hogy a saját szám "megismétlése" nem lesz jó ötlet. Mégis neki lett igaza. Ezzel az előadásával az elefántos-lány azt bizonyította be, hogy nem a ruha a lényeg, meg nem is a dal, meg a mozgás, hanem az a megfoghatatlan sugárzás - vagy nevezzük varázslatnak, ahogy Presser Gábor is tette - ami ruhára, hangra, mosolyra, mindenre rávetül. Ez volt/van annak a lánynak, ami a többi versenyzőnél alig-alig mutatkozott meg és értékelendő, hogy itt, ebben a versenyben ez számít.

Általában. Ugyanis ha ezt ilyen remekül észrevették Bartók Eszter esetében, akkor nem értem, hogy mellette miért nem Botos Tamás a másik továbbjutó, aki fiatal kora ellenére hatalmasat és meglepőt teljesített, és akiben ösztönösen van meg benne minden, ami a másik - győztes - versenyzőben csak csinálva lett. A vigaszágon továbbjutott lányról pedig már nem is mondok semmit. Éljen a tehetség, az eredetiség, és a szerénység! Éljenek a csíkos elefántok!

"A fiúk jöttek, a lányok mentek
Fiúk vártak, a lányok sírtak
Együtt épült, együtt szépült az életük"