Az UNICEF a gyermekbántalmazások gyakoriságát és súlyosságát tekintve a világ legveszélyesebb helyei között tartja számon hazánkat.

"Az ebédlő ragyogott a tisztaságtól. A fehér abrosz engedelmesen simult az üvegasztalra. A porcelánok mellett gondosan hajtogatott szalvétákon feküdtek az evőeszközök. A kislány még egyszer végignézett művén. Az apja bízta meg a feladattal, és ő nem akart hibázni. Tudta, hogy haragszik rá. Talán a gyönyörű terítékkel jóvá teheti bűnét. De a lelke mélyén tudta, hogy az apja nem bocsát meg ilyen könnyen.

Egész vacsora alatt rettegett: milyen büntetést eszel ki az apja? Az anyja arcán látta, hogy ő már tudja. Ettől még jobban megijedt. Remegő villája odakoccant a tányérhoz, de most meg sem szidták érte. Az étkezés befejeztével az apja gondosan megtörölte a száját a szalvétával, majd hozzá fordult: "Remélem, ízlett az étel. A te húsvéti nyuladból készítettük."

A felnőttek rendkívül kreatívak a gyermekbántalmazásban. Vernek kézzel, fakanállal, szíjjal, ostorral, vizes kötéllel, megvonják az ételt, az italt, a szeretetet, magára hagyják a lakásban, bezárják sötét szobába, pincébe, erőszakoskodnak vele, majd kiállítják az utcasarokra, máskor meg egy elegáns nyúlvacsorával öszszetörik a szívét. A magyar felnőttek családi belügynek tekintik a gyermekbántalmazást.

Nyolcvan százalékuk elfogadhatónak tartja a gyerekverést. A magyarok 87 százaléka ugyanakkor úgy tartja: jobb azoknak, akiknek gyermekeik vannak. Csak ne sírjon, ne legyen különvéleménye, és ne ellenkezzen. Legyen jó bármi áron. Mennyivel könnyebb egy háziállattal. Tavaly 300 ezren tiltakoztak az állatkínzás ellen, a gyerekbántalmazás betiltását csak tízezren támogatták aláírásukkal.